A pikkelysömör típusai – milyen típusai vannak, és hogyan jelentkeznek?

A pikkelysömör számos kritérium alapján rendszerezhető – a leggyakrabban használt besorolás, amely szerint a pikkelysömört a lefolyása szerint osztályozzuk:

• akut (beleértve a szubakut formát is),
• krónikus.

A pikkelysömör az előfordulási hely szerint is osztályozható. Előfordulhat:

• a test redőiben (psoriasis inversa),
• a fejbőrön (psoriasis capillitii),
• a körmökön (psoriasis unguium),
• a tenyéren és a talpon (psoriasis palmoplantaris).

A klinikai gyakorlatban a pikkelysömör ún. speciális formáival is találkozunk, ide tartoznak pl.

• plakkos pikkelysömör (psoriasis vulgaris),
• gennyes pikkelysömör (psoriasis pustulosa),
• guttált pikkelysömör (psoriasis guttata),
• eritrodermiás pikkelysömör (psoriasis erythrodermica).

A következő sorokban a pikkelysömör kiválasztott és leggyakoribb típusait említjük.

Ez a pszoriázis leggyakoribb formája, a pszoriázisos betegek körülbelül 85-90 %-át érinti. A plakkok leggyakrabban a könyökön, a térden, a fejbőrön és a gerinc keresztcsonti részén fordulnak elő.

Jellemzőek az élesen elhatárolt vöröses-rózsaszínes elváltozások, amelyeket ezüstös pikkelyek borítanak. Az orvosok diagnosztikai skálákat (PASI, BSA, DLQI) használnak az állapot súlyosságának értékelésére. Ennek megfelelően a pikkelysömört a következőkre osztják:

• enyhe,
• közepesen súlyos,
• súlyos.

A pszoriázis egy speciális formája, amelyet a pustulák, azaz gennyes hólyagok jelenléte jellemez. Többféle formában fordulhat elő:

• általános gennyes pikkelysömör (von Zumbusch),
• tenyér- és talpi pustulosis,
• acropustulosis (acrodermatitis continua suppurativa),
• impetigo herpetiformis (terhesség alatt).

Ez a pszoriázis leggyakoribb akut formája. Általában fiatalabb betegeknél jelentkezik egy akut fertőzés (főként streptococcus okozta mandulagyulladás) leküzdése után. Ezek többszörös, kisebb, cseppméretű elváltozások, amelyek sűrűn szétszóródnak az egész testen. A kiütést gyakran viszketés kíséri.

Az eritrodermiás pikkelysömör olyan állapot, amikor a pikkelysömör megnyilvánulásai a bőr teljes felületére kiterjednek. A bőr intenzíven vörösre színeződik és pikkelyek boríthatják. Ezzel egyidejűleg a nyirokcsomók megnagyobbodnak, és hőemelkedés, ízületi fájdalom és jelentős viszketés is jelentkezik.

A betegeknél nagyobb a fertőzések és a szívelégtelenség kialakulásának kockázata is.

A pszoriázis e formájának jellemzője a bőrtünetek atipikus elhelyezkedése. Ezek a bőrredők területein koncentrálódnak, és erőteljes viszketés társul hozzájuk.

A fejbőr pikkelysömöréről van szó, amely a hajas és a haj nélküli bőr határfelületén – főként a homlok és a halánték tájékán – alakul ki. Egyes esetekben a betegség az egész capillitiumot (a fej hajjal borított részét) érintheti. Az elváltozásokat feltűnő pikkelylerakódások borítják.

A psoriasis capillitii gyakran más típusú pikkelysömörrel együtt fordul elő, és fontos, hogy a kezdeti diagnózis során megkülönböztessük a seborrhoeás dermatitistől.

A köröm pikkelysömör a pikkelysömör bőrbetegség részeként vagy önállóan (az esetek 5-10%-ában) fordul elő. Az arthritis psoriaticában szenvedő betegek 70%-ánál fordul elő.

A körmök szimmetrikusan károsodnak, és a körömlemezeken számos apró mélyedés figyelhető meg. Ha a körömgyökér (szakszerűen mátrix) károsodása esetén a körmök megvastagodva, barázdákkal és fénytelenül nőnek, ezt a körmök onychodystrophiájának nevezzük. A körömágy pikkelysömörös elváltozásai megváltoztatják a köröm színét, és olajfoltokhoz hasonlítanak.

Ez az eset lehet egy különálló, csak a tenyérre és a talpra lokalizált forma, vagy lehet egy plakkos pikkelysömörön belüli megnyilvánulás is. A palmoplantáris pikkelysömör gyakran ellenáll a kezelésnek.

A pszoriázis fent említett bőrtípusai gyakran átterjednek az ízületekre, amit pszoriázisos artritisznek nevezünk. A pszoriázisnak ez a típusa főként a kéz kis ízületeit (beleértve a környező szöveteket is) és a gerincet is érintheti. Az ízületek aszimmetrikusan érintettek, fájdalmasak, duzzadtak és a bőr felettük vörös.

Az arthritis psoriatica főként a 30 és 50 év közötti korosztályban fordul elő, kezelését reumatológus végzi.